Kollégámmal beszélgettünk zenéről és ő váltig állította, Márpedig Bach mindent leírt amit érdemes volt leírni. Van benne igazság, de nem szeretem Bach-ot. Gondoltam azért illik belinkelni valamit, de a blog szellemében ne csak úgy egyszerűen – nesztek hallgassátok – hanem legyen valami extra is.
Youtube megint kidobta a mentőövet … talán ismeri az olvasó a szinesztézia nevű „mentális jelenséget”. Nagyon nem ragoznám - aki akarja olvassa a Wikipédián – lényeg, hogy van olyan állapot, amikor az ember nem csak hallja, hanem látja is a hangot.
Gondoljon csak bele a kedves olvasó, milyen csodálatos élmény is lehet amikor egy dalt nem csak hall, de lát is? Megjegyzem, az átlagember azért nem csak hallja a zenét, érzelmek is társulnak a hangokhoz amiket hall, ezért is tud annyira komplex lenni az élmény. Na de ha láthatnánk … ha mindenki láthatná?
Lássuk hát, először a klasszikust: Bach, D-moll Toccata és Fúga
Aztán legyen egy kis felüdülés: Bach, B-dúr Brandenburgi verseny, első tétel
Végül egy kis Beethowen … de csak a látvány miatt: B-dúr Nagy Fúga, vonósnégyes
